Normális, hogy az 56 éves férjem már nem tekint nőként rám? Nem tudom így leélni az életem

Huszonegy éves voltam, amikor megismerkedtem a férjemmel. Rendkívül jóképű volt, és nagyon imponált, hogy egy harminckét éves, érett férfi udvarol nekem, a sokkal fiatalabb kislánynak.

Hirtelen minden velem egykorú srác kisfiúnak tűnt, és minél több időt töltöttem Andrással, annál biztosabb voltam abban, hogy ezután a kapcsolat után nem tudnék visszatérni a saját korosztályomhoz.

Egyáltalán nem okozott nehézséget András „felnőtt” életviteléhez alkalmazkodni. A barátnőim közül én mentem férjhez először, és korábban születtek gyerekeim, mint bárki másnak a társaságomból. Hihetetlenül boldog voltam. Valamiféle kimondatlan versenynek fogtam fel ezt az egészet, amelynek én lettem az abszolút győztese.

Ki gondolta volna, hogy egyszer majd éppen az fog kiábrándítani, ami miatt egykor beleszerettem a férjembe. Negyvenöt éves múltam az idén, sikeres a karrierem, a gyerekeim felnőttek, soha nem éreztem ilyen jól magam: enyém a világ. Azt csinálhatok, amit akarok, nincs több felelősség, nincs több kötelezettség, és még pénzem is van rá. Csak éppen partnerem nincs...

Ötvenhat éves férjem ugyanis kizárólag otthon ülni szeret. Morózus, kellemetlen ember lett, aki úgy viselkedik mintha legalább tíz évvel idősebb lenne a koránál. Az én testem meg mintha most élné második ifjúkorát. Alig bírok uralkodni magamon, és míg korábban alig-alig kívántam a szexet, most azonnal megérzem, ha egy egész hét elmúlik szex nélkül. Én továbbra is szerettem volna a férjemnél keresni a boldogságot, de őt néha kifejezetten idegesíti a közeledésem.

Magára vessen, ha egyszercsak felszarvazott férj lesz belőle! Egyelőre még igyekszem ellenállni a kísértésnek, de egyre nehezebben tudom visszautasítani egy flörtölős fiatal kollégám közeledését...

Forrás: blikkruzs.hu